Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator

Olvasóim írták:

 
Az idő homokszemeit olvastam el éppen. Ijesztően magába szippantott, ami érdekes volt. Átéltem a fájdalmat, reményt, gyötrődést. Már volt ilyen vers amibe, beleestem, benne találtam magam. Többször szoktam némelyiket elolvasni, egymás után, lassan, apránként. És egyszer, csak magamhoz térek. Mintha akkor jönnék ki belőle. Nem észleltem még ilyet.
Kedves versszerető Ismerőseim! Tiszta szívől, nagy szeretettel AJÁNLOM MIKÓ ZSOLT GYÖNYÖRŰ VERSEIT, ÍRÁSAIT. Már hónapokon keresztül olvasója vagyok, egy olyan nagyszerű költő MŰVEINEK, aki tiszta , EMBERI érzéseket fogalmaz meg és közvetít felénk. Ezek a versek, egyszerűek, minden jóindulatú ember szívét melengetik. Mind az örömet, mind a bánatot, keserűséget olyan formában fogalmazza meg, hogy mindenki számára érthető, érzelmet keltő legyen! További írásaihoz jó egészséget, sok sikert kívánok!
Mikó Zsolt azon költők, írók közé tartozik, akik lelküket teszik olvasóik elé. Számomra egészen egyedi, különleges élmény volt megismerni verseit, hiszen azonnal felfedeztem bennük saját életérzéseimet, vágyaimat, bánatomat. Nem csak olvasom, tudom a verseit. S nem csupán vallója vagyok, hanem kimondója is szavainak, gondolatainak. Az a lelkivilág, amit tükröz, mindenkit megérint. Hol simogat, hol megráz de sosem hagy közömbösen. Szeretem. Nagyon.
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek! Amikor kissé zaklatott vagyok, elolvasom egy egy írását, annyira megnyugtató, szivet melengető,ez maga a csoda.koszonom, hogy részese lehetek. Gratulálok.
Az igazi költészet kihívás. A nehezen hajlítható sorok, homályos költői képek, ritmus, rím fejlesztő részeket addig gyúrni, faragni amíg hasonlítani nem kezd valami versszerűre. Valamire, aminek egyes betűje mellé oda tud állni, felelősséget tud vállalni. Pont ilyen! A kedvenc költőm: MIKÓ ZSOLT! Van, hogy belepirulok a sorait olvasva, vagy mélyen megérintik a lelkem s szívem. Fontos mondani valója van, minden leírt betűjének. Ez irigylésre méltó alkotói hozzá állás.
Kedves Zsolt! A közzétett versek és leírt gondolatok érzéseim szerint nagyon szépen megfogalmazottak, hűen ábrázolják a mindenkori érzéseidet, legyenek azok szomorúak avagy vidámak. Olvasataim szerint a verseidben megtalálható a rendezettség, a tisztaság vagyis nem elkapkodott és össze-visszasággal követik egymást a gondolatok s valóban nem az a "hú de szeretlek" fogalmazódik meg bennük. Minden nőnek, férfinak s mindenkinek tisztelettel ajánlom a verseidet, akik még szívvel s lélekkel képesek gondolkodni s szeretik a szép, őszinte, szeretetet, önzetlenséget sugárzó írásaidat. Számomra megnyugtató érzés olvasni őket. További sok sikert kívánok s még nagyon sok verset, hozzájuk pedig nagyon jó egészséget, szeretetet és ihletet. 
Azért szeretem olvasni Mikó Zsolt verseit, mert igaz emberi érzésekről adnak minden egyes sorával tanubizonyságot. Meglátni és megélni és másokkal is megláttatni mindezt művészi fokon tudja. Ha valamire, ezekre az igaz emberi érzésekre, mely közel sem csak a szerelemről szólnak, igen nagy szükség van. Olyan világot élünk, amikor az emberek eltávolodnak egymástól, verseivel, közelebb hozza őket. Tudni kell olvasni sorai között!
Igaz,mély érzésekről ír, amelyek minden emberben ott vannak, csak nem tudjuk olyan szépen megfogalmazni, kiírni magunkból! Elgondolkoztató gyönyörű minden írása! Csodálatos,tehetséges író! Mindenkinek ajánlani tudom hogy olvassa! Tisztelet és köszönet érte!
Nagyon szeretem Mikó Zsolt verseit, mély érzelmekkel teli gyönyörű sorait! Bármiről is ír, megérinti az ember szivét! Különleges a mai írók-költők között, az ő verseit nem lehet "csak úgy megtanulni", újra és újra el kell olvasni, ha fel szeretnéd idézni és mindig más érzelmeket "kapsz" általa!! Ezért is érdemes megvenni a már nyomtatásban is megjelent Verses füzeteit, csodálatos kikapcsolódás a monoton hétköznapok között!

Érzésekről írok, mik gyötrőn s vadul őszinték...

 
 
Sorképek-sorozat 
 

Lélek...

Sorképek-sorozat 
 

Vágy...

Én, próbáltam... 
 

Én, próbáltam, bátran, vágyat, szavak által megmutatni, kihunyt tűz parását, újból felkutatni...

Sorképek-sorozat 
 

Éji nesz...

Sorképek-sorozat 
 

Bezárva, tárva...

Zöngék-sorozat 
 

Írtam annyi sort már, mint égen a csillag...

Sorképek-sorozat 
 

Jelen és végtelen...

Sorképek-sorozat 
 

A Nap...

Válogatás régi verseimből 
 

A Hold fenn ragyogott, körülölelték a csillagok, bársony álmát aludta az éj...

Zöngék-sorozat 
 

Okafogyhatatlan sor lett, hogy elém dobott...

Szüntelenül 
 

Vagyunk és rohanunk immár az élet után, elfedve az álmot, elnézve hogyan fogy ela vágy, mint kopik el...

Némán
 

Szárnyak nélkül felkaphat e karjaiba a szél? Hangom apadva, elsuttoghatom neked én, szerelmem? Mintha megnémulna minden...

A nő dicsérete... 
 

E napon versem, szóljon ím a nőkről, születés csodákról, az éltető erőkről...

Szerelemrapszódia 
 

Ott álltunk. Furcsa csókkal, zsenge bókkal az idő szegletein. Alig hittük el, egymást nézve, hogy létezik ilyen dimenziója a síknak, a tér  van, mint ily sistereg;  irigykedve néztek a szemek...

Zöngék-sorozat 
 

Eltemetve él most bennem, az ócskán megfakult remény...

Miért? 
 

Most nekem szánt a sors vagy mégsem, kérdem, s bár ostobának tűnhet a szó: hiányzol...

Zöngék-sorozat 
 

A szerelem fáj, lélekben sajog...

Mámor 
 

A születés csodáját is érted, mint fáj édes ösztön, az ölelés irgalmát remélted, hagytad, fürösszön a vágy...

Mint varangyok... 
 

Megtört lelkeink letargikus sorát boronálja az idő...

Jegyzetek-sorozat 
 

A csend és a bűn némán álltak... Betöltötte a némán átforduló idő az egész napot...

Zöngék-sorozat 
 

Kékesen sötétlik az ég fölöttem, reszkető szél borzolja a fákat...

Ars Poetica 
 

Érzésekről írok, mik gyötrőn s vadul őszinték, vörös napról, firmamentum szerű, égszínkék helyről...

Jegyzetek-sorozat 
 

Elmondani mindent a szavakkal nem lehet...

Jegyzetek-sorozat 
 

Este megpihen az élet és csak nézlek ahogyan alszol...

Néha...(II.) 
 

Néha, néha elővesz a bánat, s mint a túl sós étel, mar...

Hamis szavak tára 
 

Gyűlöllek, úgy szeretlek, szenvedélyünk mályva, bezárlak, úgy engedlek, lüktetőn fűz, tűz sugárba...

Mondd... 
 

Mondd, ősz nélkül a táj mit ér? A nyár vége, napfény elől kitér?

Zöngék-sorozat 
 

Szeretőm a Nap, a Hold, az égen hasaló csillagok...

Válogatás régi verseimből 
 

Bocsánatot sír a köd és a hajnali szürkület, hisz nem bántanálak sosem...

Zöngék-sorozat 
 

Őszbe bújt a napfény, a festői táj. szürke fuvalommal úsznak felhői már...

Sormetszet-sorozat 
 

Megnyugvás kell, majd vad, őrjítő tánc, mikor együtt mozog a test, s nem köti őket lánc...

Volt egy nyár 
 

Holt ruhája jött el,volt egy nyár, volt egy nyár...

Születésnapomra 
 

Itt vagyok. Mindig hittem abban, amit átadok tehetségem révén, azt valamilyen formában, sokszorosan visszakapom… Tudom, hogy egy nemes cél érdekében vagyok képes ilyen szívhez szólóan írni, alkotni, amely lényege, érzéseket, örömet, bánatot, kínt, boldogságot és szenvedélyt közvetíteni az emberek felé...

Alkonyírisz 
 

Senki sem nézte még úgy szemem, ahogyan érte epedt, ész, szó, értelem, elcsábult perceinkben, mely hosszú éveknek tűnt, forró csúcsokon, nyomokban, melyről más csak álmodik, fáradt életében...

Zöngék X. 
 

Előjött a Nap, majd elbújt, megmutatta félve a tündöklő sugárkát...

Anziksz-sorozat 
 

Remegve ölelni, elveszni minden gyönyörűségben, amit ez az eltékozolt, néha félelembe, néha gyászba fordult élet adhat...

Lényeg 
 

Bugyuta soraim, érted...

Válogatás régi verseimből 
 

Már fényhalálba szökik a bomló holdsugár, gyöngyházszemén eltűnik a mosoly...

Zajharmat sorozat 
 

Az éj hangjai zokogtak csendben...

Önző éjjelek 
 

Néztem szemeid tüzét, fénylő bársony ködét...

Jegyzetek sorozat 
 

A test öregszik. Fáj már, itt, ott, amott... Szemeink fénye is kopik, a sejtjeink zsibognak, hajunk deres vékonyka csontja gyűl...

Súg felém a szél 
 

Lelkeinkben meddő béke, szíveinkben, rend lakozik...

Szavak helyett 
 

Most csendbe burkolódzóm kicsit, mert fáj a világ...

Percekben mért boldogság 
 

Tisztára mostuk vérbő csókjainkkal, a lázas bűn oly éltető megbotlását...

Ajkaimra fagyott... 
 

Elzsongott már az ősz sárgult levelű nesze, elhagytál, s nem tudtam már szám kiszáradt mondatain élni, s nem tudtam, hogy kellek-e?

Momento 
 

Már odaadtam kincseim, vádló és ájtatos bilincseim...

Én, a bolond... 
 

Szenvtelen gyönyör öl szenvedélyt, néma kiáltások rogyadozott sírján...

A költő, őszinte... 
 

Őszre ítélve állok itt, de már alig bírom...

Ösztön 
 

Karolj szárnyaidra, oh édes ösztön, s tollaid hegyén billegve, a sors lökjön kósza szegletekbe...

Kérlek 
 

Törékeny, hamuvá oszló varázs, megbújó buja sóhajok hada...

Emlékezetül 
 

Tűz forrott két szemedben, mikor eléd-tártam énrubintban fénylő lélek sírját a testnek, vágy és remény...

Sive uxor eius est, sive amica... 
 

Mit ér az élet, vágytól nedvdús szenny nélkül, mit ér a fény, ha sosincs sötét; fagy nélkül a tél, levegő nélkül a szél, mondd nekem meg, mit ér?

Hiányzol 
 

Hiányzol, mint sóhaj, ha furcsa keggyel száll alá, és nem élhet tündöklő, magányos életet...

Zöngék-sorozat 
 

A szépség néha kevés, hisz fedheti a lelket, káprázata téveszt...

Nem múlik 
 

A hajnal által lerombolt éj, mint krónikus láz, köszönt az ébredés, lusta, melankolikus dalként szuszog füleimnél a szél...

Éj 
 

Gondolatok, mik képzelet szárnyán repülnek feléd, taszajt a vágy, úsznék által hatalmas tengeren...

Válogatás régi verseimből 
 
Ha álmodni fáj, s szellemünk képez sebet, kínokkal takar elfojtott imánk, s a kín szeret...
Válogatás régi verseimből 
 
Nem lehet tanulni a költészetet, amint a hitet, érezni sem lehet, ha csak formát ír versben kezed, hosszú hang az, min nincs ékezet.
Anziksz-sorozat 
 
Mintha másfél órára lenne a Nap, ami úgy éget és kilencven percre a pokol, mely tépett memoáromon megjelent...
A körülölelő mindenségben... 
 
Még mindig jó, ha hozzám szólsz, s szelíd hangokká formálod az egyszerű betűt, Még mindig tengernyi képzetem él és vetít elém, s kívánom, mint szomj a nedűt...
Édesemnek... 
 
Jegyzet az alkotói vágyról... 
 
Mesék néha léteznek 
 
Újkori töredék 
 
Válogatás régi verseimből 
 
Hűen, híven... 
 
Szavak, szavak és némaság 
 
Menedék...