Éj 

Mikó Zsolt - Éj


Gondolatok, mik képzelet szárnyán repülnek feléd,
taszajt a vágy, úsznék által hatalmas tengeren,
s ha nem érnélek el, vérem és életem áldoznám
érted.

A szó, mi ajkaim szélére tapadt suttogás,
érzéseim, bús belsőmből felszínre törnek,
kínzás, gyász, és nyomor cserében is akarlak
téged.

Sóhajod ellenében, hörgő halálomat adnám,
álmaimban tiport síkság létem, irtó sötétség,
feléd tartok, hogy oltsd ki a sötétet, fénnyé váljak
véled.

Vízesés csepp szikráival tör rám a látomás,
éjjeli holdsuhanással szelt végtelen egén,
s mint fehér hab a víz tetején, ülnek csillagaink
helyén.

Hangom fakul, nem tudom már elmondani én,
hullámai zajával ordítanám neved! De csak a magány
ölén hajtom álomra fejem, s reggelre tűnt emléked fújja szét a
szél.
 
Mikó Zsolt - Éj

Processing video...

 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül:

©2024