Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Mint varangyok... 

Mikó Zsolt - Mint varangyok...


Megtört lelkeink letargikus sorát boronálja az idő,
megfestett álmaink szürke, oszló porát fújja szét,
eltaposott, fakó halott ma az igaz szó és beszéd,
foszlott rongy, mocskos szövet az őszinteség.
Torkunk elfajzott hangszálain nyüszít a tüdő,
hörgi világunk szakadt közhelyeit, vénült vidék
az arcunk, elaggott, öreg kurtizán a szánk,
beesett szemű aggastyánok vagyunk, pőre,
meddő örömökkel, kiket eltapos e fura világ.
S míg testünk porhüvelyén lépked, az fáj nekünk,
hazudjuk sokszor, hogy mindez minden pénzt
megér, tudjuk azt is, elfáradunk olykor és csüngünk,
kapaszkodunk az élet, s a semmi peremén.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023