icon - /uploads/s/w/f/p/wfpzjmxpgyvs/img/full_DwTQJm2X.png
Hiányzol 

Mikó Zsolt - Hiányzol


Hiányzol, mint sóhaj, ha furcsa keggyel száll alá,
És nem élhet tündöklő, magányos életet,
Hiányzol, mint virágnak a víz, ha a nap fájlalá
létét a földben, s nem kap törődő kezet.

Hiányzol, mint elrontott ételnek a só, az íz,
S bár naponta egyre többször látlak, kíván szemem,
Bágyadtan bámulom az arcod, mint kevés víz,
csillapítja szomjam, de nézlek, s egyre többet teszem.

Hiányzol és hiányod tűrni, nem akarom, nem bírom,
Felriadok éjjel és nem nyughatok nappal, kínom
éltet lassan, fogom előtűnő kezed,

Csak egyetlen szót szólj, máris könnyebb létem,
Egy kósza mosolyt adj csak, ha megtennéd értem,
hogy csillám fényed, láthatóvá teszed.
 
Mikó Zsolt - Hiányzol

Processing video...

 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Olvasói köszönet:
©Mikó Zsolt 2024