Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Én, a bolond... 

Mikó Zsolt - Én, a bolond...


Szenvtelen gyönyör öl szenvedélyt,
Néma kiáltások rogyadozott sírján,
Felsejlő moraj karcsúsodik csókká,
Eltűnő éveink bárgyú képeként
jelenik meg, az elfeledett remény.
Nézz rám! Én rab vagyok! Rabja,
megízlelt csókodé, leláncolt sarja
ölelő kezednek, eltiport s balga
tudattalan bolond, ki szemeid
fényébe veszett és hangod lágy
tónusába őrült. És nem kérek
már enni sem, inni sem, csak téged!
 
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023