Jegyzetek sorozat 

Mikó Zsolt - Édes-csókos jegyzet


Nem akarok várni, csak a pillanatnak élni, mikor megkívánom és vágyom, a test és lélek örömét! Önzőnek hangozhat a mondat, de valóban az? Tüske az élet, mi ujjainkba szúr és mit ki szeretnénk húzni, gyorsan, hirtelen... Ám fájdalom nélkül nem megy! Most kell! Lélegezni, élvezni, szállni! A test öregszik. Fáj már, itt, ott, amott... Szemeink fénye is kopik, a sejtjeink zsibognak, hajunk deres vékonyka csontja gyűl, a lábak többet inognak... Mindent szeretnél, mi nem volt még tiéd!
Engedj közel, elsuttogom! Vagy csak találd ki, ne kelljen mondanom! Akard te is! Ki tudja, meddig lehet még miénk a hév, forróság és a fényezüst beteljesülés?!
Meddig tudunk úgy ölelni és meddig van velünk a jelen?!
Borzolj, ujjaid csókja legyen, fésülés!
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül:

©2024