Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Alkonyírisz 

Mikó Zsolt - Alkonyírisz


Senki sem nézte még úgy szemem, 
 ahogyan érte epedt, ész, szó, értelem, 
 elcsábult perceinkben, mely hosszú 
 éveknek tűnt, forró csúcsokon, nyomokban, 
 melyről más csak álmodik, fáradt életében. 
 Szívtad-szívtam a gyönyört és én boldog 
 voltam egy bágyadt pillanatra, nem hagytál, 
 s nem hagytalak magadra, pár hosszú éj, 
 furcsa bűvkörében, akaratunk tő-tövében. 
 Meddig érez a kéz, miután veszi el észlelését 
 a lélek? Mi tudjuk már, milyen és hogy érezze más, 
 leírom, okulásul: 
 Mikor éhség mar, de nincs ételed! 
 Mikor szomj kínoz, de nincsen vized! 
 Mikor ölelni vágysz, de béna kezed! 
 Mikor melegednél, de kihunyt tüzed! 

Szemem azóta úgy, nem nézte más; sosem!
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023