2023.02.21.
Alkonyírisz
Mikó Zsolt - Alkonyírisz
Senki sem nézte még úgy szemem,
ahogyan érte epedt, ész, szó, értelem,
elcsábult perceinkben, mely hosszú
éveknek tűnt, forró csúcsokon, nyomokban,
melyről más csak álmodik, fáradt életében.
Szívtad-szívtam a gyönyört és én boldog
voltam egy bágyadt pillanatra, nem hagytál,
s nem hagytalak magadra, pár hosszú éj,
furcsa bűvkörében, akaratunk tő-tövében.
Meddig érez a kéz, miután veszi el észlelését
a lélek? Mi tudjuk már, milyen és hogy érezze más,
leírom, okulásul:
Mikor éhség mar, de nincs ételed!
Mikor szomj kínoz, de nincsen vized!
Mikor ölelni vágysz, de béna kezed!
Mikor melegednél, de kihunyt tüzed!
Szemem azóta úgy, nem nézte más; sosem!