Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Válogatás régi verseimből 

Mikó Zsolt - Kettőnk dala


Egész nap álmodtam a széllel, parázs 
fonalakat húztam beszűkült szíveink felé, 
Elhoztad a hatalmas űr semmiségét, varázs 
szavaiddal, elfeledett érzéseim mögé. 

Elhoztad, a fakó megszürkült temetőbe, 
hol megszenvedett lelkem, gyötrő kínja feküdt, 
Kápráztató fénnyel töltötted ki, gigant ős erőbe 
ontva, hol elkárhozott, s te voltál mindenütt. 

Nézd, a sors miként adta nékünk a szerelmet, 
Mit művel velünk, ha akarnánk sem ad kegyelmet, 
Olvad a távolodó tér és megyünk, 

rohanunk hívó szava felé, s miközben öldöklő 
vágyainkat isszuk, szemünkre álmot ragaszt, tündöklő, 
kék, azúr képet, mit magunkévá teszünk.
 
 
 
 
 
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023