Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Édesülő zaj 

Mikó Zsolt - Édesülő zaj


Sete-sután, boldogságban, ahogyan arcod kezembe fogtam én,
Perc sercegett, izzottak órák, több volt az ölelés, mint remény.
Kesze-kusza forgatagban múlt az idő, az ablak keretén a fény
lejtett táncot, bőröd kipirult, lángolt; szinte égett lágy ajkaid tüzén!
Te torz idő! Ne múlj! Hozd el fukar pillanatit újra ez édes forróságnak!
Hadd lássam, hogy változnak színei, az örök hév-körforgásnak!
És Te, te sors! Fordítsd el mindent tudó fejed! Ne tudja senki, a vén,
lázongó léted, miként hoz el fájdalmat, gyönyört, nélküled és veled!

 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023