2022.12.29.
Önzetlen önzés
Mikó Zsolt - Szajhája leszek...
Szajhája leszek a szemednek,
mi lusta könnyel beszéli el, romlottságom
ledér, bűnben fogant sorsát, míg nevetnek
rajtam a hófehér lelkületű 'atyák' ;
én összes mocsokban szerzett dühömmel szeretlek,
vakon, míg szemed világa tart, aztán, mint hű hetérád ;
az enyéimet adom.
Szajhája leszek a kezednek,
mi vádló éjszakákon taszítja el, kokott testem,
szürke, koromban fürdő héját, míg keresnek
karjaid egy tökéletes, hibátlan titánt ;
én összes, szánalom által koldult létemmel követlek,
óvlak, míg mozdulnak ujjaid, aztán, mint hű perditád ;
a kezeimet adom.
Szajhája leszek a bőröd
minden ráncának, pigmentjeid tüzét oltom,
láz kínját enyhítem, s míg, gyötrelem táncának
zajaival támad szöveteid redőin a kór ;
én valamennyi, csúf rétegem külsejét letépve,
nyújtom feléd - míg eléred -, aztán, mint hű cafatod ;
az enyéimmel veszünk.