2022.12.27.
Válogatás régi verseimből
Mikó Zsolt - Még senki sem...
Senki sem várt az éjben, sem a napsütésben
Olyan forró vágyakkal és megigéző szavakkal
Régről elém villanó kedves, ölelő karjaiddal
Időt adtál és reményt, torzuló sötétségben.
Érinteném arcod, de már elvesző emlékkép
Csupán, mit elém csal rapszodikus elmém
S kezeid is fognám, ha nem illanna el még
Oly fájón, mintha örök sebeimet tépnék.
Égnék veled újból, a pokol megtisztító tüzén
Hamvadnék újra a láng elemésztő fátylán
Elsuttognám utolsó imám, hisz remény
nélkül a vágyunk egy halottas tünemény,
Elkerülik szíveink, s szenvedését látván
eloszló foszlányokként villannak belém.