Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Válogatás régi verseimből 

Mikó Zsolt - Még senki sem...


Senki sem várt az éjben, sem a napsütésben 
Olyan forró vágyakkal és megigéző szavakkal 
Régről elém villanó kedves, ölelő karjaiddal 
Időt adtál és reményt, torzuló sötétségben. 

Érinteném arcod, de már elvesző emlékkép 
Csupán, mit elém csal rapszodikus elmém 
S kezeid is fognám, ha nem illanna el még 
Oly fájón, mintha örök sebeimet tépnék. 

Égnék veled újból, a pokol megtisztító tüzén 
Hamvadnék újra a láng elemésztő fátylán 
Elsuttognám utolsó imám, hisz remény 

nélkül a vágyunk egy halottas tünemény, 
Elkerülik szíveink, s szenvedését látván 
eloszló foszlányokként villannak belém.

 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023