Jegyzetek-sorozat 

Mikó Zsolt - Jegyzet a közeledő ünnepről


Díszes ruhába öltözteted lelked és szíved, ünneplőbe... Felaggatod magadra a súlyos hétköznapok során mélyen eldugott érzéseid, szeretettel, csendülő érzülettel nézel a zúzmarás, fagyos világra, a felvillanó fények mesélnek. Most a hideg sem kék, hanem inkább sárga, arany, megcsillanó piros. A hosszas, késő esti órák most nem sajgó momentumok, nem szúró görcs a vánszorgó idő. Megnyugvás, hogy tudod, élsz... És ott van veled mindenki, aki számít. Ott van veled, vagy így, vagy úgy. Körülnézel, mosolyt adsz, hosszas, simogató mosolyt, lágy érintést, sokat sejtető reményt. Ünnep közeleg, a legszebb, az év lassan elmúló fokán, most minden átkos hónap ránca tűnik, minden est muzsikál... Jó ez, sokszor kellene ilyen!

 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül:

©2024