Mikó Zsolt író, költő, férfi, szerelmes bolond. Örök álmodozó, silány, de határozott realista. Ember.

Back to the list

Büszkén viselem a tehetségem..

Büszkén viselem a tehetségem...

✍️✍️✍️

Új, tintaszáradótlan...

Mikó Zsolt - Elszökő október

Vidít, ölel köröttem mindent, az őszi Nap,

Világossága, pajkosan játszani hívogat,

Utánozni, milyen tág, nagy világban élek,

Hogy ne hulljon rám vissza, bán


at és vétek.

A földön bús levelek, elvesztették a fákat,

Eltűnt belőlük a szín, a rozsdamarta bánat,

Már csak úgy feküsznek, soha nem tudják meg,

Mivé lesz viráguk, mik tavaszon, helyeikre ülnek.

Csupasz ágakon csücsül, az égő fény árnya,

Halkan sír egy madár, eltörött az ép szárnya,

Csendesen, morajba fullad a horizont alja,

Megszökött kéksége, nincs mi betakarja.

Ez hát az Ősz; ám épp emiatt, úgy szeretem,

Késő csillogással meséli, nélkülem és velem,

Amit csak ember, emberrel képzel el,

Mikor kérdi másik, és ez, bőszen felel.

#MikóZsolt™ @mikozsoltofficial. .

View on Facebook