Kép

Villogó, lájkkal kecsegtető phone-álmok,

Butult, hanyagolt szavakkal játszó sarjak,

Felszín érintések, mint károgó varjak

lepnek el és mégsem érezzük kezünk melegét,

nem dalol lelkünk, nem szólunk csak lesünk

beszűkült szem réseken. Kocka világokon

felnövő fiak, s pláza majmolástól lelkesülő

leányok, eltűnő érzelem, plasztik szilánkok.

Korunk balladája ez, elferdített szánalom:

fogyassz! Ha kevésbé értenek, nem baj!

Torzult agyad helyét majd kitöltik... Fájdalom

legyen a szó, inkább nyomj egy gombot,

s röhögj pofájába a satnyúlt vénnek, ki

még időben volt, jókor, jó helyen. S velem

nevessenek kik élnek, szólnak és védenek.