Cereus (Viaszgyertya)


Vékony húrokon ereszkedett le az est.

Félve, mintha megrettenne attól, hogy 

összetörné, egyik pillanatról másikra 

beszürkülő halovány, kései zaját.

Majd ha elmegyek...


Majd ha elmegyek, 

majd ha nem leszek, 

majd ha fénytelen 

minden éjjelem. 

Szeptemberi est...


Jött és győzött, a szeptemberi ősz, 

a korai alkony, egyre hamarabb időz, 

hűvösödő szél fújja már a fákat; 

halk sötét oson és járja be a tájat. 

Nézd meg velem...


Nézd meg velem a tengert, 

látod ezernyi hullámát? 

...hogy jelent ez sok millió embert, 

kik nem értik egymás vágyát? 

Esedezem


Kevés a hang, mi bocsánatot rebeg, 

Elcsukló szóval, ha haldokló levegővel 

tör tüdőm hörgőiből, s száll, lebeg 

kúszik feléd, a csak előremenő idővel.

View more