Praeceps cipitis ( Hanyatló )

Négysorosak az életről VIII. 


Megfelelni a kornak; most vagy soha!

Sine dubio 

Négysorosak az életről VII.


Adtam már eleget, s mit kaptam érte?

Illusorius 

Új, tintaszáradótlan...


Jó lenne eldönteni végre, hol a vég és mi a kezdet,

Miután... 

Letűnt a fénytelen és feneketlen, 

Lázas szolid képzeletben, 

Hol szárnyatlan fellegekben, 

ezer s ezer kiáltás, 

ezer s ezer kiáltás.

Színekben 

Most rád gondolok. Eszembe jutsz folyton-folyvást. 

Mert ha a színekre nézek, a vörösre, 

Mely úgy éled szörnyű ketrecéből, 

Mint harmatos virág szirma; ha mosolyogsz, 

Mosolyod ez a szín,

Nihil memorabile 

Új, tintaszáradótlan...


Van mikor az üresség az úr, 

s nem fest elméd képet azúr-

Iterum 

Új, tintaszáradótlan... 


Ha megszámolnám az összes eddig leírt betűt, 

Látnám e, érezném újra a fájdalmat, kínt, derűt?

Néha... 

Új, tintaszáradótlan...


Néha, néha elővesz a bánat, 

s mint a túl sós étel, mar, 

Néha, néha szemeidet látom, 

melyek szépsége felkavar.

Négysorosak az életről VI. 

Mikó Zsolt - In disquisitionem venit


Űz e az élet, ha már versben álmodom? 

Ír igazán kezem, ha hanyatlik karom?

A magyarországi holokauszt emléknapra... 


1933 és 1945 között az emberi történelem egyik legsötétebb korszaka köszöntött be, 

a náci Németország aktuális vezéralakja, az erősen fasiszta elveket valló 

Adolf Hitler zsarnoki irányítása alatt. A hatalmas méreteket öltő antiszemitizmus, 

erősen rányomta bélyegét erre a kegyetlen, emberséget nélkülöző korra 

és örökre megpecsételte az elszenvedő zsidóság sorsát. 

Van úgy... 

Új, tintaszáradótlan...


Van az úgy, nagyon fáj a létezés, 

mikor az étel sem kell, s éhezés 

minden korty levegő, szomjúság 

Négysorosak az életről V. 


Kortárs a költészet, minden eszköz szabad, 

Trendin szól a “poem”, az érték meg szalad,

Négysorosak az életről IV. 

Mikó Zsolt - Alternativa


Ünnep van ma, nézd a tavasz is tartja, 

Százezer sugár simít, rügyez a barka,

Négysorosak az életről III. 

Mikó Zsolt - Languor ( fáradtság )


Hajnal kettő-tizenöttől tart a nap... 

A pilláim lassan alig tartanak...

Négysorosak az életről II. 

Mikó Zsolt - Inferno


Néha elővesz és összetör a bánat? 

Gondolj a madárra, ki két szárnyat

Új sorozat, kizárólag a honlapon! 

Négysorosak az életről I.


Mikó Zsolt - Megsárgult romantika 


Elveszett a varázs. Kopott praktika 

már a szenvedély. Olcsóbbított, mű-

Vonzódás 

Szerelemben, együtt vét két lélek, 

Kárhozatban, szemük tüzén égnek, 

Fényesen bomló szóban, a rettegés 

mondja el nekik, mennyire szépek, 

s hány közös óra, a bújó végtelen. 

Miért? 

Most nekem szánt a sors vagy mégsem, kérdem, 

s bár ostobának tűnhet a szó: hiányzol, 

kecses hazugságod értem, igen, én is néha féltem 

szembenézni vele, nem hozzám tartozol. 

Illustro 

Új, tintaszáradótlan...


Csivitelj szép tavasz, varázsolj mellém csillogást,

Fuvalmad több oktáv harangja, csendítse dalát,

Oltalmad, az énnékem oly megkapó új zajokra

hangolja magát, ne takarja már az ékes villanást!

Hazaszeretet, ahogyan én látom... 

Több, mint egy összetett szó. Annyian "megénekelték" már és mennyi felsorolható érzelem,

érzület fűzhető hozzá... Számtalan verset, írást ihletett már e kapcsolat,

de mint sok minden, csekély elterjedésű ám annál szebb nyelvünk csillogásában,

ennél szubjektívabb kifejezés nem került fel még az irodalom tág égboltjára.

Egy újabbal próbálkozom én is...

View more