Back to the list

A felelősség kérdése 

Egy olyan kérdéskört járok körbe a most következő írásommal, amely a felelősség,

mint emberi tulajdonság megjelenése életünkben, munkánkban és személyes-családi

kapcsolatainkban kerül fókuszba, a világ s ember kapcsolatában.


A felelősség fogalma és tartalmi megnyilatkozása, már egészen kicsi korban

szembetalálkozik életünkkel, csak még ellentétes formában.

Gondoljunk csak bele, édesanyánk és édesapánk micsoda gondoskodással,

odaadással kezd bele, érkezésünkkel, abba a biztonságot garantáló,

mégis gondokkal teli új „világba”, amit megszületésünk jelent.

Ha ezt nem adnák át már rögtön az elején, nem éreztetnék velünk,

semmiféle alapja nem lenne a továbbiakban ezen nemes feladat

megtanulására későbbi életünkben. Talán innen indul minden…

Növekszünk és legelőször komolyabban az iskolába indulással

értjük meg valójában, mi is ez… Felelősség lesz sok minden;

megszerzett jegyeink, el nem végzett házi feladataink,

elhallgatott leszidásaink a tanár-néni által…

De ez egy nagyon fontos korszak. Itt még csak kapiskáljuk

azokat a mélyen belénk ívódó, egymásért kezeskedő

érzéseket, amelyek végigkísérnek majd egy számunkra kijelölt sors-folyosón

keresztül… Felmérjünk határaink, mezsgyéjére lépünk annak az útnak,

mely felnőtté-válásunkhoz vezet. A középiskolai, gimnáziumi évek alatt,

válunk igazán felelőssé valamiért. Holott ezt akkor nemigen fogjuk fel,

ez már egy igen nagy súlyt rak a vállunkra…

A kitartásunkkal, tanulni vágyásunkkal szavatolnunk kell innentől kezdve

a jövőnket! Azt, amiért küzdünk, harcolunk oly sok fölöslegesnek érzett

ismétlések-ismétléseivel eltöltött délutánunk s esténk során.

Ezek a folyamatok, egészséges fiatalságunkban számtalan olyan helyzetet

idéznek elő, mikor ki tudunk törni a felénk állított szabályok alól…

És itt mindig előjön a felelősség kérdése. De viszont nagyon óvatosnak kell lennünk…

Megfontoltnak… Kicsit korunk által meghaladottnak… Máris ott tartunk,

hogy munkahelyet keresünk, dolgozunk, párkapcsolatban szavatoljuk

egymás biztonságát. Ez egy nagyszerű időszak arra, hogy felelősségtudatunk

kiteljesedjen, megacélosodjon a tetteinkre vállalt „garancia”, elnyerje végső formáját…

Ebben az időszakban, fejlődik ki teljesen a kisgyermekkorban,

szüleink által elhintett mag, készen állva arra, hogy mi is el tudjuk vetni ugyanezt,

az általunk megteremtendő új generációban!

Átadva mindazt a tapasztalatot és tudást, ami ugyan még nem teljes,

mégis megosztásra érett! A való életben rengeteg dolog van,

amiért felelősséggel tartozunk! Nem lehet elmenni a munkahelyi,

párkapcsolati, megöregedő szüleinkkel szembeni, velünk szemben mások,

vagy magunk által felállított, támasztott megfelelni akarással meglépett

tetteink mellett! Fontos, hogy megértsük: nem csak egyedül élünk a földön,

társaink, szeretteink számítanak ránk…

Befejezésként felhívnám a figyelmet az emberiség közös, nagy felelősségére,

a bolygónkra… Birtokba vettük, magunk formájára formáltuk…

Ott tartunk, hogy lassan megszelídítjük az időjárást, uraljuk az élővilágot

és saját javunkra fordítjuk Földünk készleteit! De tudunk e felelősen bánni vele?

Felfogjuk e, milyen kincs van a birtokunkban?

Megfogadjuk e Saint-Exupéry örök érvényű mondatait:

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú,

mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád.

Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok,

mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.

Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...” ?

Megértjük e: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” ?

Nem tudom, csak bízhatom benne!


©2017. Mikó Zsolt