Back to the list

A világban bezárva 

A világban bezárva élek,

Az emberektől már néha félek,

aljasak és gonoszak.

Néha várom, hogy értsenek meg,

hallják hangomat,


- látom megint álmomat.

Érzem, hogy a gyűlölet,

átitatja véremet,

rémisztő gondolat; de már

könnyű puha testen

fáradtan fekszem, és álmodom.

Álmodom rétről,

réten fekvő halottakról!

Halott a kor

mely erőszakot szül,

és kegyetlen bántó indokot,

s halott a szó,

mely mindenben talál okot

kétkedésre. Ebben élünk?

Ebben a savanyú mocsokban?

Hol tiszta érzésekkel küzdő ember,

mindenkor alulmarad?

És a vágy, hogy éljünk,

mindig csak vágy marad?


 ©2018. Mikó Zsolt