Back to the list

Antracit 

Kis nyár, a télben...


Szemed fényével üzent a nyár,

Csillogta, hogy a tavasz későre jár,

S új útjait fürkészi tekinteted mélye,


Megrebben, majd szökik csilláma,

Mint a felhő által bújtatott Nap,

Mit ősz, rozsdás kabátja tol elébe.


Hangod bársonyával simít a szél,

Üzen, hogy halljam, hívjam ha kér,

S dobhártyáid csendjén öleljen szavam,

Karoljon és óvjon minden dallam,

Mint elsuhanó, perc nélküli nap,

Mit az álló idő űz, búsan, magányosan.


©2018. Mikó Zsolt