Back to the list

Bibliai, erkölcsi értékek a világi etikában

Miként jellemezhetnénk erkölcsi és társadalmi normáinkat a 21.században?

Hogyan fordíthatnánk a szentírás egyértelmű parancsolatait, a mai

elvadult világunk nyelvére? Miképpen élhetünk helyesen és be kell

e tartanunk az öröklétű igéket? Mennyiben változtak emberi

kapcsolataink az egyház ilyen irányú iránymutatásai kiadása óta?

Létezik még egyáltalán erkölcs? 


Értekezésemben, többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ!

Nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy Isten, átnyújtotta a negyven napig

böjtölő Mózesnek a tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát.

A szöveg az idők folyamán tartalmat megtartó letisztult formát kapott.

"Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Nézzük, mit is tesz ez:

a keresztény vallás nevében, a történelem során követtek el bűnöket is,

ez eltagadhatatlan tény! Elég csak ideidéznünk a boszorkányüldözést

vagy a keresztes hadjáratokat. Felmerül a kérdés: valóban szükségünk van,

egy mindent átfogó, sokszor bürokratikus és anyagi érdekeket is szem

előtt tartó "szervezetre" hitünk gyakorlásához? Véleményem szerint

a hit, intim, személyes dolog. Istennel való kapcsolatunk, nem csak

vasárnapi mise alkalmával jöhet létre. A templom, mint jelkép, nem

feltétlen manifesztálódhat csak tárgyi valójában... Megjelenhet

lelkünkben is és talán ez a legbensőségesebb kontakt.

Persze ez a vélemény erősen szubjektív és elfogadja azt,

hogy sok embernek fontos az Isten szentélyében végzett

hitgyakorlás! "Isten nevét hiába ne vedd!" Egyértelmű utalás

az istenkáromlás kerülésére, de vajon csak és kizárólag arra?

Vonatkozhat e arra az emberi gyarlóságra, amely elkövetett

hibáinkban más okolása, tehetetlenségünkben? Szerintem

egyértelműen igen... Mert Mózes idejében is már ilyenek

voltunk és ez nem változott! "Az Úr napját szenteld meg!"

Legyen... "Atyádat és anyádat tiszteld!" Egészséges társadalomban

ez nem is lehet kérdés. Sajnos eltorzult jelenünkben, felmerül

jogossága... A tisztelet fogalma sokat csorbult az évszázadok alatt,

sok összetevője van, azonban a szüleink felé mutatott respektus,

sosem szabadna, hogy fényéből veszítsen! A megkeseredett

emberi sorsok (alkoholista szülő, gyermekbántalmazás),

kétségkívül okozhatnak csorbulást, azonban ez egy harmonikus

kapcsolatban egyértelmű kell legyen! "Ne ölj! Ne paráználkodj!

Ne lopj! Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!"

E négy parancsolatban Isten óvni próbál bennünket, óvni

saját magunktól... "Felebarátod házastársát ne kívánd! Mások

tulajdonát ne kívánd!" Ezekben pedig megelégedésre sarkall,

saját sorsunk elfogadására bíztat! Helyesen élhetünk tehát

lelkiismeretünk szerint, a tízparancsolat iránymutatásával!

Emberi kapcsolataink nagymértékben, főleg negatív irányba

történő eltolódását, ellensúlyozhatjuk ezen törvények

maradéktalan betartásával, hitünk, saját magunkban

elfogadott módbéli gyakorlásával! Az egyház sem tökéletes,

ahogyan mi sem... S, hogy létezik még egyáltalán erkölcs?

Törekednünk kell az elpusztíthatatlanságára!


©2017. Mikó Zsolt