Back to the list

Cereus (Viaszgyertya)


Vékony húrokon ereszkedett le az est.

Félve, mintha megrettenne attól, hogy 

összetörné, egyik pillanatról másikra 

beszürkülő halovány, kései zaját.


Ráragadt az utcára, az ott sétáló emberekre; 

sugallta mit hall, álmot simítván szemekre, 

mint mikor az utcakőre por hull, úgy, 

üres cinteremben, sírokra száll. 

Majd, mikor már mindenhol csak lámpák 

besárgult gömbjei jelentik a fényt, 

egy utolsó lélegzettel lehunyja szemét. 

Keskeny éj lesz, hirtelen… 

Gyertyaláng.