Back to the list

Dolor (fájdalom)


Elengedem, mindenkor bársony tapintású kezed, 

Enyéimmel zárom, örök homályba tévedt szemed, 

Egy utolsó kincs, arcod törött emlékén a fájdalom,


A végső búcsú, korbácsként hasító szó: fáj nagyon. 

De majd szelídülnek a húsba marcangoló szelek, 

Idővel, majd enyhül a sikolyba csapó döbbenet, 

És ott leszünk alkonyatkor újból, Te is meg Én, 

Nem kell boldogabb perc akkor, e föld rejtekén.