Back to the list

Elmondom...

Minden változásban van valami jó; 

Hisz virágok nyílnak ha elolvad a hó, 

Eső-illat terjed vad zivatar nyomán, 

Remény csillan a szív csalódása után. 

Új szavakat vonz a némaság,


Torz mozdulatot a múló bénaság, 

Dallamos ívet kap zaj nélkül az ének, 

S minden elbujdokoló reménynek 

feltörekvő fénye az erőtlenből kitör, 

ha az ordas sötét vénül, nem éled. 


Minden elmúlásban van valami szép; 

Hisz még hűtlen szerelmesünk nevét 

is sokáig remegve hagyja el a szánk, 

mint az álmok, ha ébren hajolnak ránk. 

Új esély villan a megfáradt vad előtt, 

ha futó társa bukik, mit vadász lelőtt, 

És az összes velünk eltemetett idő 

egy másik világban, újra újraéled, 

Porhüvelyünk testén ismét kihajt az élet, 

s minden bánatot megöl az Elfeledő.