Back to the list

Esedezem


Kevés a hang, mi bocsánatot rebeg, 

Elcsukló szóval, ha haldokló levegővel 

tör tüdőm hörgőiből, s száll, lebeg 

kúszik feléd, a csak előremenő idővel.



Visszahívnám én, minden elsietett szavam, 

Elbújtatva fognám vissza kapkodó kezem, 

Míg téged átölelve tartana és már általam 

előhívott, láz emlékképek között lát szemem.

 
Bocsáss meg kérlek! Alázatom lábad előtt hever, 

Kérlek szóval, minden gondolattal, hogy ne verj 

ostobává lefestő, alázó szavakkal,

 
vagy ha kell, úgy mégis, ám ne kímélj, pusztuljak! 

Teljesen tiporj el! Ahogyan a jegek pusztulnak, 

ha fényes nap süt, kelő tavasszal.