Back to the list

Fénytelen fekete 

Új, tintaszáradótlan...


Elszáradsz, mint május bükkösében a hajtás,

elfáradsz, miként felemelt kezekben a tartás,

nem tudod, hogy szárnyaidon fenntarthat a lég,

nem érted, miért és kinek írd meg azt, mi szép.


Majd talán boldogabb kort csepegtet a viasz,

ami a csendesedés gyertyáin ég, hűs vigasz

lesz a néma, fénytelenné lett ég és napsütés,

mint szomorúság ellen, kedves szó, enyhülés.


©2018. Mikó Zsolt