Back to the list

Memini tui...


Tél lesz lassan, de emlékeimben él a nyár, 

a szél, mely hajadat fútta meztelen vállaidra 

és minden rezdülésed idézte; de elfújva már


az esti szólam: rideg fagyot hint álmainkra. 


Fehér köd borul szét, de kísért még az ősz, 

a déli napfény, mely melegen tartotta a vágyat, 

kézen-fog, gesztenyeszín szemedben időz 

a kissé álmos, mindent megbocsátó bűnbánat. 


Tél lesz hamar, de szűk fényben csillan a tavasz, 

a láz, a lángoló tűz, mint éled majd újból általad, 

s mily gyorsan lesz megint forróságunk, panasz, 

ahogyan idő rohan és a kor, édes-fájón marad. 


És ha akkor ismét itt talál kettőnket a nyár, 

parázs szürkületben fogjuk egymás kezét, 

valljuk, az így töltött órákért sohasem kár, 

bár szánjuk közös létünk, el-eltűnő rejtekét.