Back to the list

Miután... 

Letűnt a fénytelen és feneketlen, 

Lázas szolid képzeletben, 

Hol szárnyatlan fellegekben, 

ezer s ezer kiáltás, 

ezer s ezer kiáltás.



Kihunyt a vakító és kegyetlen, 

Remegő két kezedben, 

Hol ezerszer pihentem,

fáradtan és álmosan, 

fáradtan és álmosan. 


Lehúz a fásult és színtelen, 

Meggyötört s hitetlen, 

Hol lelked egy kietlen 

hatalmas pusztaság, 

hatalmas pusztaság. 


Nyugszik a heves és lelketlen, 

A valóság, a lehetetlen, 

Hol minden nap feledtem, 

vidáman vagy szomorún, 

vidáman vagy szomorún. 


Befogad a sivár és világtalan, 

A hideg és virágtalan, 

Hol ezután vidámtalan 

nappalom az éj, 

nappalom az éj.


 ©2012. Mikó Zsolt