Back to the list

Napok, mint mi...


Fáradt nappalok sújtják a kínzó ürességet, 

megremegett álmok, kies sejtelmességek, 

széjjeltört arcok, vad és gyűlölt ellenségek

elméiből tör elő a zaj, mint szakajtott virág 

nesze, az elfojtó, alig hallható vétlenségnek.



Mert a csenddel elveszik számtalan rettegés

eltűnik, mint múló éji vágyat űz el az ébredés, 

elkent, szétmázolt festék, árvult, dús büntetés 

néha a lét, elátkozott hely az átölelő, tág világ 

ám karjában, minden megélt perc, újjászületés.