Back to the list

Néha... 

Új, tintaszáradótlan...


Néha, néha elővesz a bánat, 

s mint a túl sós étel, mar, 

Néha, néha szemeidet látom, 

melyek szépsége felkavar.



Néha, néha átélném még újra, 

a megsebző bús perceket, 

Néha, néha, kívánom a kínt, 

hogy ismét ott legyek veled.

 

Néha, néha csak meghalnék, 

ha már a múlt nem hoz el, 

Néha, feledem mi is az az élet, 

s bánom, miért még elvisel.


 ©2018. Mikó Zsolt