Back to the list

Örökké ( In aevum )

Új, tintaszáradótlan...


Nem vágytam még éretted úgy, mint

első, esetlen csókra száj,

Nem hajlott még szél, mi forrón hint


karomra téged; lázaszály

mosoly s ring, álmodó ajakán színt

vall, mint ábrándos szerelem.

Nem átallottam simítani hűs, jázmin

illó bőröd, viszonozó kezeden,

és nem dobbant vöröslő, rőt, kármin

pozsgás szíved ily irtó hevesen.

Nem vágytam rég, éretted úgy, mint

könny folyna, felitató szemeden,

s hívna; enyésszél homály!


©2018. Mikó Zsolt