Back to the list

Solum 

Új, tintaszáradótlan...


 Csupán lelkem húrjait tépted

a test gyarló vigaszával,

Minden elszakított ősszál,

halk, jajongó szavával


szakad, törik, szerteszáll,

ahogy a fény, romjain lépked.


Csupán bús fuvalmával szétszed

a hűs, fagyasztó rettenet,

Mint dühödt szélben nádszál

küzd, taszajt engemet,

s miként a hidegben fáznál,

úgy remeg megkövető múltvétked.


©2018. Mikó Zsolt