Társunk a suttogás és a remény,
Éber halandókká változtat a fény,
Elárvult, szótlan, kopott a szánk,
Elbujdosott zug lett tág szobánk
rejtekén, megkövült szívünk helyén.
Sziklává torzult minden félhomály,
Kemény, zárt burok képződik nyomán,
Túlzó vágyak, konok ál-vallomás,
Süket fülek, komor, csendhallomás
folydogál, a táguló tér fogyatkozó fokán.
Csendhallomás, süket fülek, komor
ál-vallomás, konok vágyak túlzó nyomán
képződik zárt burok, kemény félhomály.
Minden torzult sziklává váló helyén,
Szívünk megkövült rejtekén, szobánk
tág lett, zug elbujdosott szánk,
Kopott, szótlan, elárvult a fény,
Halandókká változtat az éber remény
és a szó, mi suttogó, szerény.
©2018. Mikó Zsolt