Back to the list

Szeptemberi est...


Jött és győzött, a szeptemberi ősz, 

a korai alkony, egyre hamarabb időz, 

hűvösödő szél fújja már a fákat; 

halk sötét oson és járja be a tájat. 



Beette magát a bú, mint szú a fába, 

érzi a hiányt a szív; elbújt álma, 

mint a gyermek, ki ha fél, remeg, 

vacogással tölti be a kéklő eget. 


Bár bánatot sugall, mégis szeretem, 

egyik legkedvesebb évszakom nekem; 

okán, ürügyén, hozzád bújhatok, 

égi vad viharok, törjetek, dúljatok!