Színekben

Most rád gondolok. Eszembe jutsz folyton-folyvást.

Mert ha a színekre nézek, a vörösre,

Mely úgy éled szörnyű ketrecéből,

Mint harmatos virág szirma; ha mosolyogsz,

Mosolyod ez a szín,

Mint márványkő hidege és vágyaid titka.

Zajosan örvénylik a kék.

És zúg végtelen robajjal,

Felhői hatalmas egén játszik a szél,

Süvít, úgy üvölti, de nem értem;

Ha csodállak, a kék szín ez.

Selymesen lengedez a zöld,

Fellibben árnyairól, ha fürdik,

Mint hullámokban a tenger,

S könnycseppek óceánján,

Fázósan didereg.Eső utáni égbolt,

Naptól szivárvány hídján,

Enyémek a téged jelentő színek.

Mikó Zsolt