Most rád gondolok. Eszembe jutsz folyton-folyvást.
Mert ha a színekre nézek, a vörösre,
Mely úgy éled szörnyű ketrecéből,
Mint harmatos virág szirma; ha mosolyogsz,
Mosolyod ez a szín,
Mint márványkő hidege és vágyaid titka.
Zajosan örvénylik a kék.
És zúg végtelen robajjal,
Felhői hatalmas egén játszik a szél,
Süvít, úgy üvölti, de nem értem;
Ha csodállak, a kék szín ez.
Selymesen lengedez a zöld,
Fellibben árnyairól, ha fürdik,
Mint hullámokban a tenger,
S könnycseppek óceánján,
Fázósan didereg.Eső utáni égbolt,
Naptól szivárvány hídján,
Enyémek a téged jelentő színek.
©2011. Mikó Zsolt