Back to the list

Tavasz 

Tavasz ontja fodros vágy-fellegeit,

virágok tengerei dallamos rengetegén,

ábrándok áradata szellő szerelmein

szárnyal, szökik tisztult, kéklő egén.



Madárkák bolondozó dala hallik szerteszét,

düledező, omló rommá rogyott a szívem télen,

és most zörgő dobbanással éledező neszét

alig hallani, néma, mint pillangó tánca a réten.


Ám nyílik lassan lelkem, mint előbújó virág,

a hangokkal átszőtt, bűvölő, tág balkonon,

szépséges, kápráztató, napsütötte táj a világ,

szerelmet hoz az éj, a hozzád-bújós alkonyon.


©2018. Mikó Zsolt