Back to the list

Te voltál?

Csak egy volt nekem, ki rám hagyott, 

minden suttogásomat ordította; 

Szerettem volna elérni - távol a világtól -, 

édes ajkait csókolva, messze a számtól; 

A sűrű szenvedélytől, vágyva


a szájára - de elrepült. 

Mint víz vág utat - üregében áll -, 

úgy megdöbbentett a valóság, 

s megcsodált a nedves gyűlölet. 

Eltompult a kép, 

és fodor lett a tavon. 

Némán jajgatott a körülöttem lévő 

magány, való és nem való dolgok, 

elvéknyúlt hangok; de elfáradok még, 

megtörök. Elfáradok nagyon. 

És tudom, hogy Te tetted, 

ismerlek; éheztetsz, hogy etethess, 

s ha nem gyötörtél eléggé még, 

meggyötörsz; 

Eltompult a kép...