Back to the list

Téli anziksz 

Fagyott, fákon ékeskedő deret hint arcomba a szél,

ereszről csüng, fehér port sodorva hempereg,

elmélázva megcsúszott szűz lepel a tetőkön a hó,

mint pajkos, játékos gyerek, ki éppen szendereg.


Minden dermedt jégvirág, üvegre borulva sír,

szárukat mardossa a bentről próbálkozó meleg,

felröppenő csoda most kéményből a füst,

nyárrá varázsolná a hirtelen beköszöntő telet.

Lépteim nyomán zenél, sok száz kis roppanás,

a lehajló tuják karja megfáradva legyint,

felejtető álmok hideg éjszakája jön-megy,

mi az elárvult hajnal megszenvedett napjára tekint.


©2017. Mikó Zsolt