Back to the list

Tűz 

Bocsánatot sír a köd és a hajnali szürkület,

hisz nem bántanálak sosem, ám a kelő

virág is megszenvedi földje száraz, fülledt,

nedvtelen magját, ha tűzi a nap és égő



fájdalmára nem kap elég vizet. Belőled

most semmi sem elég, szárazra mardos

az eltikkasztó idő, kitöltöd az űrt, előled

meneküljön más, kit pokol vágya vagdos.


Én a mennyben járok veled, kéz a kézben,

gyöngyöző álmaink forró, vad tüzében,

és nem győzöm elégszer


mondani: szeretlek. És ha ez nem elég,

megteszem ezerszer, láng-tüzem eléd

dobom, míg velem égsz el.


©2018. Mikó Zsolt