Back to the list

Tűz

Bocsánatot sír a köd és a hajnali szürkület, 

hisz nem bántanálak sosem, ám a kelő 

virág is megszenvedi földje száraz, fülledt, 

nedvtelen magját, ha tűzi a nap és égő



fájdalmára nem kap elég vizet. Belőled 

most semmi sem elég, szárazra mardos 

az eltikkasztó idő, kitöltöd az űrt, előled 

meneküljön más, kit pokol vágya vagdos. 


Én a mennyben járok veled, kéz a kézben, 

gyöngyöző álmaink forró, vad tüzében, 

és nem győzöm elégszer 


mondani: szeretlek. És ha ez nem elég, 

megteszem ezerszer, láng-tüzem eléd 

dobom, míg velem égsz el.