Back to the list

Tél-magány... 

Új, tintaszáradótlan...


Szél hullámitól nem rezeg már a nyárfalevél,

jégdara csillan meg holt ágain; itt van a tél,
kihűlt emlékek ülnek az átfagyott berekben,
hideg szomorúság, rég, mosolygó szemedben.
Fagyott kalapként dísz


eleg ház tetején a hó,
el nem mondott hangként, még alig rian a tó,
hosszú éjjelekre vált, a perc életű nappal,
fehér ragyogása, aligha festhető szavakkal.
Dértáncot jár a szálló pehely az utca kövén,
elsírja bánatát, a csillámló ereszen a fény,
némán csüng rajt jégcsap, mint gyöngyhalál,
szótlan tündöklése elől, elbújt oltalmat talál.


#MikóZsolt™ @mikozsoltofficial