Back to the list

Újévi jegyzet 

Ismét elérkezett… Mit hoz számunkra a most születő esztendő?

Reméljük csendességet, megnyugvást, erőszakmentes,

békés nappalokat egy olyan világban, amibe a szenvedés,

már belopta magát a hétköznapjainkba… 


Annyira könnyű most élnünk, mint amennyire nehéz...

Csak pár szót kellene szólnunk, ám mi mégis csenevész,

kusza körmondatokkal nyögjük el az elmesélhetetlent…

Amikor elég egy kézfogás, egy érintés, mi akkor is óriási

elánnal akarjuk átnyújtani a megfoghatatlant…

Tanuljunk meg már élni! Érezni! Szeretni! Nem olyan nehéz…

Tegnap éjfél előtt hallgattam a szózatot…

Egy számomra ismeretlen színésznő előadásában…

Gyönyörű volt… Sosem hallottam még szebbet…

S talán már nem is akarok…

Vallom azt, magyarnak születni kell…

Csodálatos nyelvünk frázisait, áthallásait, csengését,

csak az érti meg, aki az anyatejjel szívta magába az alapjait…

Én, aki ezen édes módon vethetem papírra állandón

kavargó gondolataim; elmondhatatlan boldogság tölt el…

A szavak elrozsdállhatatlan szögeket ütnek majdani koporsómba…

Hiszem azt, hogy van bennünk valami megfoghatatlan, állandó bú,

amelyet mégis öröm sző át… Hiszem, hogy küldetéssel jöttünk,

ez édenből kitagadott zord valóságra…

Tudom, jobbá tehetjük… Ki-ki, maga módján…

Magam, az írással próbálom…


Kívánok egy olyan új évet, melyben mindenki ráébred, mivel tehetné ezt!


©2018. Mikó Zsolt