Back to the list

Valahogy régen minden jobb volt

Valahogy régen minden jobb volt... Egy magamfajta tollforgató kézzel

írott levélben tudathatta, szíve hölgye felé táplált érzéseit...

Varázsa volt egy elmúlt korszak szépséges formájának,

amit ma ilyenformán vetnék papírra:


Mikó Zsolt - Elképzelt levél a kedvesnek...




...a szenzitív szenvedélyesség forró és égető poklát birtoklom, ami néha ilyen

cselekedetre sarkall, mint a mostani... Ha létezik végzet, az Ön személye

biztosan ezt jelentené számomra… Nem tudom mi ez, de mikor először megláttam,

mégis értettem…

Az érzékisége annyira átsüt testem felé, hogy szinte bőrömön érzem vibrálását…

Én ilyenképp fogalmaznék: alázattal hagynám, mit hagynám, követelném,

hogy “megmérgezze" életem… Remélem nem bántom meg metsző őszinteségemmel,

higgye el, távol áll tőlem… Szentimentalizmusom Vronszkij korát idézi, a pusztító

vágyódást…

Ön gyönyörű… Én esetlen… Kósza sorokban álló szavaim, már kevesek…

De úgy éreztem, ezt el kell mondanom… Így visszaolvasva nem is tudom,

el merjem e küldeni…

Bízom benne megérti s nem veszi többnek, mint egy őszinte,

ám mégis súlytalan vallomás…

És lehet nem több, mint bohókás, költői ájtatosság részemről, mégis olyan,

mint kamaszkorom legszebb nyara… Remegő, várakozással teli…

Zavarba hozni nem szeretném, nem is várom, hogy válaszoljon,

csak szerettem volna ha tudja… Vegye ezt kérem, egy letűnt kor, kézzel írott levelének,

amikor még világunk nem volt ilyen sivár és valódi, igaz érzelmeink megfogalmazódva

hányódtak a papíron…

Dobja ki, vagy raktározza el szívében… Önre bízom...


#MikóZsolt™ @mikozsoltofficial