Back to the list

Vallomás

Lassan vihart hoz a nyár est. Dideregve 

bámulom, hogyan hintáznak, 

szomorú felhőket firkálnak 

fel az égre, üres helyeket keresve,



hogy odavésse az ég kékjébe 

minden vágyódásom utánad. 

Majd nézheted, hogy szurkálnak 

esőcseppjei szerelmemmel véle. 


És a szél álmaimat viszi 

hegyeken át, míg hozzád ér, fényeit 

a hajadra fújja, 


Míg kiáltanám soká: szeretlek. 

Hangosabban még: szeretlek, 

hangom udvarolna.