Back to the list

Vonzódás 

Szerelemben, együtt vét két lélek, 

Kárhozatban, szemük tüzén égnek, 

Fényesen bomló szóban, a rettegés 

mondja el nekik, mennyire szépek, 

s hány közös óra, a bújó végtelen. 



Megbocsátásuk lángoló emléke, 

Megnyugvásuk kihűlt, eltört éke, 

Vészesen fogyó levegő a sikoly 

és tűnt ürességét, elnyeli végre, 

mint anya, ha hívón szól, édesen. 


S mint szenvedélyben a test, eggyé 

válik, bomló testben a holt, keggyé 

fogy el, úgy lesz csókjuk múló vággyá, 

mit az eljövendő, hűs idő tör ketté 

és a megfáradó, bús alkony hoz el. 


©2018. Mikó Zsolt