Back to the list

Sormetszet XII.

Megnyugvás kell, majd vad, őrjítő tánc, mikor együtt mozog a test, s nem köti őket lánc... Durván, majd finoman, finoman, majd durván, ne riasszon az est, a sóhaj legyen orkán; söpörjön el mindent, hisz semmi sem számít, a mi, árnyékot fest a falra, a holdtól, mely nem tágít... Megnyugvás kell, majd robaj...