Back to the list

Sormetszet XVIII.

Mikor az éj hoz el, félek... Múló látszata vagy a fénynek, amint ott lángol az ég sarkában, a padló hajlatában, ahogyan lépek. Tüzek, fájdalmak, képek... Ital, mi szomjat olt, étel mi éhet csillapít, düh és nyugalom, csillapodás, vadság, mindegy és a lényeg... Csendben elalszom, gyógyítson álom, engemet, téged.