Mikó Zsolt - Ige

Leszek az apró por a levegőben, 

 leszek a fájdalom a szemfedőben, 

 leszek a kor, amely végleg múlik el, 

 és a megbánás, mi távolban áll, közel. 

 Leszek a szárny, mely riadtan száll, 

 leszek a napfény, jövendő homály, 

 leszek a fájdalom, mi oly lassan öl, 

 mint a bitón szorító hurok, ha nyakra tör. 

 Leszek a csend, az őrjítő némaság, 

 a fojtó cselekvés, dühítő léhaság, 

 és ami leszek, te az leszel nekem, 

 ahogyan álltunk ottan, hűtlen, szerelmesen.