Mikó Zsolt - Immár

Immár, végleg ősz lett, 

 fázós szívem-lelkem őszen 

 poroszkál a rőtben, 

 bánatát otthagyja csöndben, 

 könny keserűjén. 

 Hulló levelek zaja igéz, 

 suttogja dalát bőszen, 

 kezem ajkaihoz ér, 

 ahogy csókot lehel rám, a ködben. 

 Furcsa éneke fülemben cseng, 

 mintha már hallottam volna, 

 alig fénye, fák, olvadó lombján leng, 

 szelíd hangja itt, onnan szólna. 

 Jöjj velem bú, vigyél! 

 Nyitnám a szám, de már csak 

 tompa avar-nesz, 

 mi utamon kísér!