Mikó Zsolt - Ősz

Az ősz bújt mellém, feledve a nyárt, 

 Mi elbúcsúzott, bár egész eddig várt, 

 De már most, átadta, elhagyta magát, 

 Hogy a hűs, levélrabló szél vigye dalát. 

 A fákon, rőt mellény, levetve a bájt, 

 Megkopó zöldje, itt-ott sikítja, fájt, 

 Próbálja idézni, hős, susogó szavát, 

 Újból elhozni, a forróság panaszát. 

 Az ősz bújt mellém, súlya ráncokat tárt 

 homlokomra, még egy év múlt, szállt, 

 És elterült fáradtan, el-elnyúlva, 

 ahogy öleltem, fázósan, összebújva.