Unpublished post
Mikó Zsolt – Phrenesis
Nem elég a mámor, őrület kell,
Sejtek a letűnt mából, egy darabnyi hely
a másik, józanságot eldobó perceiből,
Amikor öl az eltipró élvezet,
Majd üresen hanyatlik alá és újabb
képzelet izgat, megkóstolni minden cseppet
a gyönyör lédús origóján, gyöngy-erdeiből
megjelölni minden fát, hol megkaptalak.
Az órák örökké múlnak, az idő halad,
S mi nem használtuk jól el,
a részegség kusza pillanatait, hol
egymásba bolondulva feküdt két test
és az értelem. Erre vágyom, parázna,
kirívó, vérbő áhítatra, hol nem fontos más,
csak test és szellem, nincs álca,
tabu, sem szégyenlős mosoly, garázda
mód használhatjuk pőre jelzőinket,
S az Úr, fentről reánk nézve, megkívánja
immár, e fergeteg szerelmet látva!