Mikó Zsolt – Quies simillima morti (a halálhoz nagyon hasonló nyugalom)

A sors bebarangolhatatlan erdejében szűkölök. 

 Elől hagyott, levetett szárnyak sűrűjében. 

 De minden jól van, ahogyan megírta Isten, 

 Simogatnak testi nyomokat hagyva, lélek-bűvkörök. 

 A gond sem fáj, senki nem próbálja vinni terheim. 

 Elfogadtam, lesz félálom-nyár a lét telén. 

 De minden jól van, ahogyan megírta Isten, 

 Vakarom ha fáj, ha marnak, szúrnak tudat-tetveim. 

 Minden jól van. Jól van már.